Komolyan mondom ez az időjárás képes ilyen érzéseket kiváltani az emberből, főleg ha magányos. Pont mikor végeztem a suliba, akkor kezdett el esni az eső. Barátnőm is előbb elment, mert neki már a csizmája is beázott. Én nem szeretek 3-nál előbb hazaérni, úgyhogy még maradtam egy kicsit, de egyedül az esőben, nézni ahogy csepereg, nem volt valami élvezetes dolog. A két volt barátnőm pedig ott nevetgélt pár méterrel arrébb. Barátom meg még Szegeden van, mivel oda jár egyetemre. Na az is érdekes érzéseket vált ki belőlem: először is maga a tudat, hogy távol van tőlem és fogalmam sincs, hogy mit csinál, szerintem az egy dolog, hogy bízok e benne vagy sem, hiszen ez az érzés akkor is megvan, csak néha rosszabb, másodszor pedig nagyon hiányzik, mivel tudom, hogy csak csütörtökön jön haza... Most szerencsére már szerdán délután tudnánk találkozni, de persze hogy akkor dolgoznom kell menni a színházba. Na mindegy :/ Amúgy most nemrég értem haza, fejemen a kapucnival a járdát bámulva jöttem az úton, igazán élettel teli látványt nyújthattam. :D

Megosztás a facebookon